Tanszékünk jelenlegi munkatársai:

Péri Benedek – habilitált egyetemi docens

1993 óta a tanszék oktatója, 2014-től vezetője. Doktori címét 2000-ben szerezte meg. 2016-ban habilitált, 2017 óta török és közép-ázsiai kapcsolatokért felelős rektori megbízott, 2018 óta az Orientalisztikai Intézet igazgatója. Gyakori résztvevője a hazai és a nemzetközi konferenciáknak, több nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területe a klasszikus irodalmi hagyományok (perzsa, oszmán, azerbajdzsáni, csagatáj) története, perzsa és török kodikológia, a droghasználat története a perszofon világban. Tagja a Keletkutatás című folyóirat szerkesztőbizottságának.

Czentnár András – egyetemi tanársegéd

2013 óta tanít a tanszéken. Doktori dolgozatát 2018-ban védte meg. 2019-től tanársegédként dolgozik a tanszéken. Kutatási területe a török nyelvészet és a magyar őstörténet török kapcsolatai, továbbá török, özbeg és csuvas nyelvvel, török nyelvemlékekkel, történeti és összehasonlító nyelvészettel, a török és az uráli nyelvek kapcsolataival és Belső-Ázsia történetével is foglalkozik. A Keletkutatás című folyóirat szerkesztői munkatársa.

Dávid Géza – professor emeritus

1973-tól 2019-es nyugállományba vonulásáig a tanszék tanára, 1993–1998 és 1999–2014 között tanszékvezetőként, 2010‒2014 között egyben az Orientalisztikai Intézet igazgatójaként is tevékenykedett. Bölcsészdoktori fokozatot 1975-ben, kandidátusit 1985-ben szerzett, az MTA doktora 1997-ben lett, 1998-ban habilitált. Török levéltárakban és Európa számos közgyűjteményében kutatott. Tevékenysége során elnyerte a Soros-MTA, a Széchenyi Professzori, a Humboldt, a Mellon és a Fulbright ösztöndíjat is. Európa-szerte tartott vendégelőadásokat, számos konferencián részt vett. Főként a magyarországi török uralom népesedés-, közigazgatás- és gazdaságtörténeti kérdéseivel foglalkozik, de a magyar‒török kapcsolatok 19. és 20. századi egyes vonatkozásait is tárgyalta. Monográfiát írt a Simontornyai szandzsák 16. századi történetéről. A forráskutatás és -kiadás mellett a Cambridge History of Turkey-ben ő foglalta össze az Oszmán Birodalom hadtörténetét 1453 és 1603 között. Magyar‒török, török‒magyar (úti)szótárat készített. Eddig 400 publikációja jelent meg. Tagja a Keletkutatás című folyóirat szerkesztőbizottságának. Három idegen nyelvű oszmanisztikai tárgyú kötetet állított össze Fodor Pállal. Az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae vendégszerkesztője volt, bevették több török folyóirat tanácsadó testületébe. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és Orientalisztikai Bizottságának. Lassan 20 éve alelnöke a Kőrösi Csoma Társaságnak. A Magyar‒Török Baráti Társaság alapító tagja, 5 évig alelnöke, 1998-tól 10 évig elnöke volt. Állam- és kormányfői szinten látott el tolmácsolási feladatokat. A Türk Tarih Kurumu 1989-ben levelező, 2013-ban tiszteleti tagjává választotta. 2019-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, 1995-ben a Török Köztársaság érdemrendjét (Liyakat Nişanı) kapta meg.

Vásáry István – professor emeritus

1968–tól 1980-ig az MTA Altajisztikai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa volt, majd a tanszék oktatója lett, 1983-tól egyetemi docensként dolgozott, 2015 óta professor emeritus. 1971-ben szerzett doktori fokozatot, 1981-ben védte meg kandidátusi disszertációját, 1995-ben a József Attila Tudományegyetemen (Szeged) habilitált nyelvtudomány (turkológia) és történelem tudományágból. 2001-ben az MTA doktora címét szerezte meg. Pályája során Olaszországban, Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is volt vendégtanár és vendégkutató. 1990–1995 között a Magyar Köztársaság isztambuli főkonzulja, illetve ankarai nagykövete, majd 1999–2003 között teheráni nagykövete volt, 2002-től Ashabadba is akkreditálva. 2005–2010 között az Orientalisztikai Intézet igazgatója. 2013-ban az MTA levelező, 2019-ben rendes tagjává választották. 1970–1990 között hét kutatóutat tett Moszkvába és Leningrádba, 1973 óta rendszeres résztvevő volt a turkológia és a Belső-Ázsia-kutatás magyar és nemzetközi összejövetelein. Kutatási területe a török filológia és történelem különböző témait öleli fel, különös tekintettel a törökség Közép- és Kelet-Európában játszott történetére. Témái: a kelet-európai steppeövezet az 5–13. században; a korai török–magyar kapcsolatok, a magyar őstörténet török vonatkozásai; a mongol kor története (13–16. század), különös tekintettel az Arany Hordára és tatár utódállamaira (a Kazáni és Krími Kánságok, a Nogáj Horda). Az MTA Orientalisztikai Bizottságának 1970–1990 között volt tagja, 1977 óta az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae szerkesztőbizottsági tagja, 2003–2018 között főszerkesztője volt. A Kőrösi Csoma Társaságnak 1968 óta alapító és elnökségi tagja, 1988–1990 között a Társaság alelnöke volt. 1993-tól a Magyar–Török Baráti Társaság alapító tagja, 2008-tól 2013-ig elnöke, 2014-től tiszteleti elnöke. 1981-ben Kőrösi Csoma Díjat kapott turkológiai és magyar őstörténeti munkáiért. 1988 óta a Türk Dil Kurumu levelező, 1999 óta tiszteleti tagja. 2015-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetést.